2010.06.26. GMT +1 Magyarország

Két perccel korábban. Ennyivel ébredtem korábban a telefonomon beállított ébresztőhöz képest. Fura érzések tömkelege, izgalom de mégis egyfajta nyugalom jellemzett, s így ébredtem ama jeles napon. Otthon búcsúzás, egy kétésfélórás út Budapestre. Cél Ferihegy Terminál 1. A repülőtéren minden a papírforma szerint ment. 3 órával a gép indulása előtt érkeztünk meg. Poggyászleadás, check-in, meg az ilyenkor megszokott dolgok. Ezután búcsu szülöktől, testvérektől, s a hazától.

10:15 felszállás
Nagy izgalommal tekintettem az útra, mivel még életemben nem ültem repülőn. Hát ha le kellene írnom az utat (márpedig le fogom), akkor legegyszerűbben ezzel a szóval tudnám:
"felemelő érzés". Felszállás. Mindenki azt mondja, hogy ez a legélvezetesebb rész. Érezni a gyorsulást, ahogy hátranyom az ülésben, érezni a tehetetlenséget. Távolódás a földtől, az állandó légnyomásváltozás, a pattogó dobhártya, a hangyaméretűvé zsugorodó házak, autók, s a föld pedig mintha egy össze vissza foldozott , toldozott abrosszá válna.
Elérni a felhőket, áthatolni a fehér mindenségen, s végül felülkerekedni rajta egész jó érzésnek mondható. Ha az ablakon kitekintesz, s ránézel a felhőkre, nekem akarva akaratlanul az az érzésem támadt, hogy  egy kurva nagy tál madártejben vagyok. Jó érzés volt ebből a szemszögből látni a dolgokat. Az utazómagasság elérése után mintha a varázslat megszakadt volna, s  egy távolsági busz egyik ülésére csöppenve várnám az út végét. Fura érzéssel tölti el embert ilyen magasságból, a tenger, víz látványa. Amint, a szárazföldet nézve egyszercsak véget ér. Az út 2 óra 10 percet vett igénybe szerény életemből és mindezek után Finn idő szerint (GMT +2) 13:40kor a leszállást ( ami, a felszállással ellentétes erőben kíván elmozdítani, de mégis élvezetes) követően megkönnyebbülve léptem ki a repülő ajtaján, s egy mély szippantással a levegőből vevém tudomásul, fizikai létem Finnországba való áthelyeződését. A levegő vétel után csupán egy mondat tudatosult bennem.  Bazeeeeee de hűvös van. Ejj ejj Johnny fiam te választottad, neked kellett, ha már itt vagy hozd ki belőle a legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal vettem át csomagjaimat (a csomagokat tároló platformról?) s vetettem bele magam Finnországi életembe.

Turku repülőteréről a menetrendszerinti buszjárattal sikeresen jutottam el a városi állomásra, aholispedig némi szén-hidrát és folyadékfelvétel után, megvettem a jegyem a legkorábban Rauma-ba induló buszra. Mint ez kiderült, a  jegy megvétele után kiderült, hogy van 2 percem elérni a buszt. A vegetatív idegrendszer csodájával, és az enzimek, hormonok erejével ( ugye tanárnő? ) mint puskagolyó lőttem ki az állomásról ( egy 30 kg-os poggyász, egy 17 kg-os hátitáska, és egy 10 kg-os kézipoggyásszal) ,éppen elérve a buszt. Ezután a sofőr segítőkészen pattant ki a járműbúl, felnyitotta a csomagtartót, s nagy örömömre beszórta a cuccaimat.
Elértem a buszt. Huh, szösszenetnyi szusszanás és már úton is voltam pontban 3 órakor Raumaba. Másfélórás busz út.Ez elég volt arra, hogy felfedezzem a finn countryside jellegzetességeit, mint például a hihettlen sok kis gazdaságot. Amerre csak jártam mindenhol, kis kis földterületek befogva földművelésre. És ezenkívül lehet valami olyan nemzeti összeesküvés, hogy az összes ilyen kis gazdaságban kell lennie, egy ugyanolyan színü, stílusu fészerszerűségnek. Jelen esetben kis piros épület, fehér körvönallal, s ugyanazzal a bordó tetővel. Nah mindegy. Ezenkívül, észrevehető, hogy ez az ország megtanulta, hogy használja, ki a természeti adottságait. De még igy is megvan az az érzet, hogy megvan az egyensúly az ember és a természet között. Nem úgy mint a sógoroknál (ausztriában), hogy még a 90 fokos lejtőn is naponta vágják a füvet, meg ehhez hasonlóak nem. Igenis megtalálható egy kis gaz az utak mellett. Igenis itt ott burjázik a növényzet, de rendben van. Szép, tiszta és természetes. Az utak szélesek , jól megépítettek. Nahde ez a post nem az ált. jellemzésre való, ugyhogy folyjunk tovább.
16:30 GMT+2 Finnország Rauma
Az előre megbeszéltek szerint, 2 kedves lány várt (Niina, Noora) az állomáson, akik ideiglenes idegenvezetőim lettek. Gyorsan körbefurikáztak a városban megmutogatva a fontosabb pontokat, boltokat és végül pedig eljuttattak a szállásra. Itt következett a nap első "csalódása", hogy nem az előre megbeszélt szállásra, vittek, hanem valahova máshova. (a másik szállás jelenleg átépítés alatt) Lakópark, társasház, 7. emelet. Kedves olvasó eme szavak hallatán ne gondolj semmi rosszra , mivel kellemesen csalódtam benne. S, nem az otthoni panel-re kell asszociálni. A lányok bemutattak az első szobatársamnak (Wayne), akiről később kiderült hogy ír. Eleinte nehezen értettem meg, a hihetetlen gyors beszéd, illetve az ír "akcentus" miatt, de mára ez a probléma már eltűnt. Tehát ott voltam. Megérkeztem. Épen egészségesen. Hiba nélkül. Nagy megkönnyebbüléssel pakoltam ki a cuccaimat. Még aznap este átmentünk a másik háztömbbe  asholispedig Wayne bemutatott, pár diáknak. Este megfáradtan dőltem le az ágyba. ( de azértse írom azt, hogy egyszerre egy szempillantás alatt elaludtam, csakazért, hogy nehogy túl idillikus legyen :D ) De ekkor már tudtam, hogy a másnap nagy meglepetéseket és kalandokat tartogat.

TO BE CONTINUED

 

Kedves feleim,
 

remélem azért meg tudtok bocsátani annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem "örvendeztettelek" meg benneteket kis történetem folytatásával. Mentségem annyi legyen , hogy az utóbbi pár hétben eléggé össze jöttek a dolgok, meló, készülődés, haverok, buli, kárnyevál meg egyebek. De most visszatértem (mint a yeti). Tehát akkor follyunk tovább......

Ama csodálatos felvételi vizsga után , kissé háttérbe szorult az egész finn dolog. Közbejött a ballagás.
Egészen május 31ig  amíg fel nem figyeltem az egyetem weboldalán arra a hírre, ami közzé teszi a 2010-ben felvett bachelor sztyudentek nevét. Izgatottan vetettem bele magam a nevek kavaládjába és pár pillanat múlva örömmel telve találtam meg a nevemet a listán. 
Ezután ismét háttérbe szorult a dolog.

Ott volt még  az érettségire készülődés (azok az "áttanult éjszakák")  és végül a "lényeg" maga az érettségi nameg a banketttt. Ugy érzem jól teljesítettünk és tényleg " az érettséginél értünk révbe.."  Nameghát azért azt a szerenádot se felejtsük el ugye?

Elkezdődött a nyár, balaton , VOLT szesztivál fesztigyál, IELTS nyelvvizsga 9/6,  nameghát a legtöbb diák számára elengedhetetlen nyári munka. Mindezek mellett , folyamatosaányn intéztem finnországi dolgaimat mintpéldául a megfelelő papírok beszerzése nameg a szállás. Ebben az ügyben hihetetlen szerencsésnek tartom magam. Szabadon mondhatom, hogy a szállás volt az a dolog, ami eldöntötte, hogy ott folytatom tanulmányaimat. Alapvetően Finnországban, magyar viszonylattal drágának mondható a szállás (nem csak a szállás hanem minden). Egy 3 személyes albérlet is 200-300 eurot kóstál fejenként. Szerencsére fel tudtam venni a kapcsolatot, az egyetem külföldi diájaival foglalkozó személlyel , aki tényleg nagyon segítőkész volt, és szerzett nekem egy nagyon kedvező árú, szállást a városban havi 80 euroért (ebbe beletartozik az internet és a szauna)  2 kmre az egyetemtől. Hát mondanom sem kell örültem mint majom a farkának, és azonnal le is foglaltam a szállást. A szállás neve finnül így hangzik : Honkajuurentien Majatolo , ez magyarul annyit tesz:  Vendégház a fenyő gyökeréhez.
A szállásról képek itt tekinthetőek meg : www.honkajuurentienmajatalo.net , aki meg még kiváncsibb le csekkolhatja google street view-on :

maps.google.com/maps

I <3 Google
Ezenkívül, közölte velem, hogy napi 2.5 fél euroért enyhíthetem étvágyam az iskola menzáján.

Natehát, a szállás ügy lezárása után, nyugodt szívvel vettem az irányt kedvenc fapados légitársaságunk weboldalára (wizzzzzzair) aholispedig sikerült foglalnom egy számomra tökéletesen megfelelő járatot Budapestről Turkuba AUG 26-ára (->hu.wikipedia.org/wiki/Turku) 25 ropiért.  Indulás Budapest Ferihegy 1-es terminál 10:30 érkezés Turku 13:00 körül.  (Ha egy héttel korábban foglalom meguszhattam volna 15 ből, DOH!!!! )

Nah, Turku 80 km-re fekszik Rauma-tól (ahol tanulni fogok). Egy kis netes keresgélés után megtaláltam a megfelelő buszjáratokat, ami által eljutok a-ból b-be. Turku repülőterétől 20 percenként mennek buszok a város buszvégállomására, ahol pedig óránként indul távolsági járat Rauma-ba, aholispedig elvileg várni fognak rám, és eljuttatnak a szálláshoz.

Hamár a felvétel, utazás rendben van, mi maradt hátra? Hát csakis a készülődés bevásárlás.
Számomra talán ez volt a legesleges leges "örömtelibb" része az egésznek......
Ezt viszont nem szeretném részletezni csak néhány tömör lényegretörő szóban.
Papírok pipa
Börönd pipa
Ruhák, cipők pipa
tisztálkodási szerek meg egyebek pipa.

És igen elértük a jelenbe, egészen máig. 3 napra vagyok az utazástól...
Huh durva belegondolni, hogy kevesebb mint 3 nap múlva, búcsut mondok családnak barátoknak, elhagyom az országot és egy teljesen ismeretlen helyre megyek, ahol szinte csak magamra számíthatok, tele új emberekkel kihívásokkal. Hát kissé félve de mindenesetre nagy izgalommal és kalandvággyal tekintek az elkövetkező időre.
A következő post-ot már remélhetőleg Finnországból fogom pötyögöm.

Köszönöm figyelmeteket és élvezzétek a nyár hátralévő részét ;)

Amint már előző szösszenetemben ígértem, ebben a postban igyekszem összefoglalni azt a csodálatatos, nem mindennapi felvételi vizsgát, ami által felvételt nyertem a "zegyetemre".

2010.május.17

Derűs napra virradtunk. Kint énekeltek a tücskök , ciripeltek a madarak, kukorékoltak a kutyák s, ugattak a kakasok. De mindezektől függetlenül, én valami másra ébredtem. A hétfői rutinjukat teljesítő , hulladékmanagelési szakreferensek ténykedéseire, pontban reggel 6 órakor. A reggeli szükséges teendők elvégzése után izgatottan kapcsoltam be a gépet, léptem be a skype-ra, s vártam a pillanatot ,hogy elkezdődjön. A vizsga magyar idő szerint reggel 7re volt tervezve. (Magyarország GMT +1, Finnország GMT +2). Reggel 7 óra. Semmi, sehol senki. Gondoltam azért ennyire pontosak ők sem lehetnek. 7 óra múlt 5 perccel. Unottam ültem a gép előtt s vártam , hogy történjen valami( . Éppen indultam volna, oda ahova a király is gyalog jár, de abban a szent pillanatban csörrent meg a virtuális telefonom. Egy hangos magyaros jelzővel illetve, ültem vissza a forgószékbe. Fogadtam a hívást, amiben egy kedves fiatalos ámbár angolul csöppet furán beszélő hang köszöntött ( piszit szok volt az sz). Elöször is felvázolta a vizsga szakaszait, s beavatott a részletekbe. A személyes adatok egyeztetése után, adott egy linket, egy jelszavat és egy felhasználónevet a vizsgához. A link egy szerény oldalra vezetett, ahol végülis maga a vizsga zajlott. Beléptem az adott acc-al és pass-el. Minden egyértelmű volt, s egyszerűen jutottam el a vizsgafelületre. A vizsga 2 nagy részből állt. Az írásbeli és a szóbeli. (Ki gondolta volna?) Mivel választásom nem volt, következett az írásbeli. Az írásbeli is kisebb részekre oszlott és összesen 3 órát vett igénybe szerény életemből.

Első feladat: Motivációs levél
Egy a webkamerán nem látszó , hangos mosollyal vettem tudomásul a feladatot.
Gondoltam, ilyet már írtam eleget, s gyorsan elkezdtem kutatni, a gépemen egy már előre megírt levél után. A levelet pár hónappal korábban a Wiener Neustadti egyetem, jelentkezéséhéz mellékeltem.  A levelet átírtam, a finnországi viszonyokhoz, s dolgokhoz illően. Control + C -> Control + V. Fantörpikus lett.
Levél pipa.

Második feladat: Esszé
Erre kissé nehezen emlékezem vissza, mivel a feladat elolvasása után jelentős mennyiségü adrenalin jutott a szervezetembe a stresszhatás miatt ami ért, ami minden bizonnyal rossz hatással volt a memóriámra. A feladat lényegében az volt, hogy írjak egy esszét amiben jellemzem a multi cégeknek egyes cégpolitikáját, érveljek példákkal meg amivel tudok. Hát akkor nem lett volna semmi probléma, ha elolvasom az előre kiadott 100 oldalas üzleti kiadványt ami tartalmazza ezt az információt. A 3 órából 45 perc volt erre a feladatra. 10 perc alatt gyorsan kikerestem a kiadványból az erre vonatkozó részt, a maradék időben pedig összedobtam egy 300 szó körüli kis esszét.

Harmadik feladat: Szövegértés
Ezzel sem volt semmi problémám azon kívül, hogy a szövegértés az üzleti kiadványra vonatkozott de szerencsére jó magyar paraszti ésszel ki lehetett következtetni a helyes megoldásokat.

Negyedik feladat: Matematika , Logika
Kb. 30 feldatatot tartalmazott az a rész. Kezdve a hihetetlen egyszerűtől a szörnyen elgondolkodtatóig. Elgondolkodtatót írtam, nem nehezet. A feladatok nagyon gyakorlatiasak voltak, és tényleg a szükséges tudásra kérdeztek rá, nem pedig, az általunk oly nagy előszeretettel tanult matematikára. Ha jól emlékszem itt 74% ot értem el.

Az írásbeli rész után következett a szóbeli. Remélem mondanom sem kell, de ez is inkább hasonlított egy kötetlen gyakorlatias beszélgetésre, s nem mint egy véresen komoly vizsgára. Ekkor már egy ősz aranyos angoltanárral beszélgettem. ( az sz ezés még jellemszőő) Ment a kérdezz felelek. Feltette az ilyenkor feltehetendő összes random kérdést. Mit, miért, hogyan, mikor. S utolsó kérdésként, azt kaptam, miért engem válasszanak miért vegyenek fel? Hát erre szerény egyszerüséggel azt válaszoltam, hogy szeretném elmélyíteni a finn-magyar nyelvi kapcsolatokat, s megismertetni velük a magyar mentalitást ( a jó részét)
Jó szájízzel fejeztem be a vizsgát, és igazából ekkor gondoltam bele komolyabban, hogy még lehet is belőle  valami. Valami olyasmi, hogy kint is végezhetem....

Nah egy kis pihi után erőt vettem magamon,s most megújulva tértem vissza, hogy ott folytassam ahol abbahagytam. Tehááááááááát,
volt egy szép kis bevezetőnk, véletlenek egyvelege, Edukáció Expo 2010, ingyen tollak, ajándékok stb után...
Az egyetem standján a brossúrák, papírok , illetve feltételezett nyelvrokonaink, ellenkező nemü egyedeinek felderítése után komolyra vettem a figurát, és tényleg elolvastam a papírokat. Kiválasztottam egy számomra szimpatikusnak tünő szakot a lehetséges négyből: -Environmental Engineering , Innovative Business Services (IBS), Physiotherapy és végül de nem utolsósorban az én választottam International Business and Marketing Logistics (IBML).
Hát joggal tehetitek fel a kérdést miért ezt választottam. Igazából pontosan én sem tudom a választ. Talán azért ez lett "az", mert ebben a programban egy kalap alá vesznek 3 olyan szakirányt amit sokféleképpen hasznosíthatok majd az életben. (vagy nem)
Ezután fogant meg az ötlet (ekkor még "komolytalanul" , hogy miért is ne? Mit veszíthetek? Maximum gazdagabb leszek egy felvételi vizsgtapasztalattal. Tehát még ott helszínen kitöltöttem a jelentkezési lapot, megadtam a szükséges információkat ééés hagytam pihenni a dolgokat.

Ezután viszonylag nagy szünet következett egészen május idusáig, amikor nagymutter izgatottan rontott be a szobámba, hogy levelet kaptál kisfiam, de azt nemtudom, honnan de vmi finland van ráírva. Izgatottan, remegő kézzel vettem át a levelet (nah persze , igazából még ekkor is komolytalan volt az egész) , kibontottam, benne a szokásos, etikus formailag megfelelő formanyomtatvány amiben közölték velem a felvételi vizsga időpontját helyszínét. Az időpont az még rendben, nahde a helyszín..... Hát igatából nem tudom, hogy gondolták, hogy egy felvételi vizsga kedvéért csak ugy "leugrok" hozzájuk.
Nahaztán írtam egy emailt az illetékes személynek, hogy azért az nem ugy van és hogy egy felvételi vizsgaáért, valahogy nem áll szándékomban x km-t utazni és egy esetleges , felvételi vizsgára kérdeztem rá, amiről korábban még az egyetem standjánál azt állították, hogy itthon is le lehet tenni. Egy nap se telt bele már jött is a válasz, egy új opcióval, ami még engem is elképesztett. FIGYELEM! az emberek 80%-a elröhögi magát, ha meghallja milyen módon felvételiztem az egyetemre! "Lájkold a bejegyzést különben, reggelre fogakat növeszt a farmernadrágot és szétmarcangolja a tökeidet" Nah visszatérve a lényegre, felhívták a figyelmemet, egy elég kényelmes megoldásra. Felvételi vizsga itthonról, WEBCAMERÁVAL SKYPE-on keresztül. (hatásszünet, haha)

Nah ennyit gondoltam mára, következő post-ban majd kifejtem, hogy s mint zajlott eme forradalmian komoly felvételi vizsga addigis jóccakát....

 U.I: Amugy itt az iskola weblapja mielőtt még aztgondolnátok, egy fantomiskola, ami szervdonorokat toboroz , kioperálásra: http://samk.fi/english

Kedves Olvasó, családtag, barát, ismerős, volt-tanár , vagy akár egy véletlenül  idevetödőtt cyber-harcos . Igen, te! Ezúton köszöntelek, a virtuális világ eme parányi szegletében mely arra hivatott, hogy dokumentálja egyetemi tanulmányaim előzményeit, körülményeit, s jövőjét. Mivel a blogírásban még eléggé gyerekcipőben járok, s nem vagyok az a "dzsörnaliszt" típus ezért is kérek mindenkit, hogy fogadja kemény kritika , s nagy elvárások nélkül szerény  írásaimat, melyben igyekszem majd bemutatni megváltozott életemet , az oktatási rendszert és maradék szabadidőmet Finnországban . Bemutatkozásra nem fecsérelném az időt, mivel remélhetőleg  csak olyasvalaki olvassa soraimat, aki valamilyen szinten ismer.
 

I.Prologosz
 

"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén."

Aztán Isten megteremté a Jurisich Miklós Gimnáziumot , s ezzel együtt jött a fény meg minden más. Eme kis rövid idézettel indítanék, s aztán bele is vágnék a közepébe.

Ahogy a középiskolai éveim végéhez közeledtem, nekem is ,mint sok más társamnak el kellett dönteni hol,s mily módon szeretném folytatatni tanulmányait, s merre vezetem tovább életem fonalát. A gimnáziumban eltöltött 4 év alatt úgy érzem talán eljutottunk arra a szintre, hogy felelősségteljes döntést hozzunk s, kezünkbe vegyük a dolgokat. Kezdetben egyáltalán nem volt semmilyen ötletem, hogy, hol, s mi módon szeretném folytatni. Valahogy mindig halogattam a döntést, jó magyar szokás szerint " Ejj ráérünk arra még!" A döntésben segítségemre volt, az ezévben is megrendezett EDUKÁCIÓ 2010 kiállítás. Az expon volt minden mi szem, s szájnak ingere, lányok, ingyenes cuccok és persze a legfontosabb az egyetemek. Kik kisebb, kik nagyobb standdal képviselték magukat. A standoknál lehetőség volt, az információra szomjazó "jelentkezőknek" csillapítani tudásvágyukat, az egyetemmel, s képzéseivel kapcsolatban, na de persze a gratis tollakat ajándékokat el ne felejtsük. Így történt, hogy a tömegben, ide-oda vetődve eljutottam, egy Finnországi Egyetem standjához, minden komoly szándék nélkül. ( a lányok komolytalan érvnek számítanak? ) , nah tehát a lányok után áttanulmányoztam a prospektusokat, megismerkedtem az egyetemmel, képzésekkel, s lokalizáltam az egészet. Satakunta University of Applied Sciences. Elöször nem tudtam eldönteni, h jól hangzik-e. Első reakció, Satakunta? Miakuki? namondom jólvan :D . Mint később megtudtam, a Satakunta név, Finnország, dél-nyugati partmenti területének az összefoglaló régiós neve.
Tehát ebből világossá vált, hogy az egyetem, nem egy városban van. Hanem végülis, a régió városkáiban, találhatóak, a különböző karok. Azt tudni kell a finn felsőoktatásról, hogy tandíjmentes, tehát az ember jogosult, az egyetemen tanulni, ha megfelel, az egyetem által összeállított, felvételi vizsgán. Bolognai rendszer sehol..... Messze is van onnan Itália....nah elsőre próbálkozásra ennyi elég, see ya next time