2010.06.26. GMT +1 Magyarország

Két perccel korábban. Ennyivel ébredtem korábban a telefonomon beállított ébresztőhöz képest. Fura érzések tömkelege, izgalom de mégis egyfajta nyugalom jellemzett, s így ébredtem ama jeles napon. Otthon búcsúzás, egy kétésfélórás út Budapestre. Cél Ferihegy Terminál 1. A repülőtéren minden a papírforma szerint ment. 3 órával a gép indulása előtt érkeztünk meg. Poggyászleadás, check-in, meg az ilyenkor megszokott dolgok. Ezután búcsu szülöktől, testvérektől, s a hazától.

10:15 felszállás
Nagy izgalommal tekintettem az útra, mivel még életemben nem ültem repülőn. Hát ha le kellene írnom az utat (márpedig le fogom), akkor legegyszerűbben ezzel a szóval tudnám:
"felemelő érzés". Felszállás. Mindenki azt mondja, hogy ez a legélvezetesebb rész. Érezni a gyorsulást, ahogy hátranyom az ülésben, érezni a tehetetlenséget. Távolódás a földtől, az állandó légnyomásváltozás, a pattogó dobhártya, a hangyaméretűvé zsugorodó házak, autók, s a föld pedig mintha egy össze vissza foldozott , toldozott abrosszá válna.
Elérni a felhőket, áthatolni a fehér mindenségen, s végül felülkerekedni rajta egész jó érzésnek mondható. Ha az ablakon kitekintesz, s ránézel a felhőkre, nekem akarva akaratlanul az az érzésem támadt, hogy  egy kurva nagy tál madártejben vagyok. Jó érzés volt ebből a szemszögből látni a dolgokat. Az utazómagasság elérése után mintha a varázslat megszakadt volna, s  egy távolsági busz egyik ülésére csöppenve várnám az út végét. Fura érzéssel tölti el embert ilyen magasságból, a tenger, víz látványa. Amint, a szárazföldet nézve egyszercsak véget ér. Az út 2 óra 10 percet vett igénybe szerény életemből és mindezek után Finn idő szerint (GMT +2) 13:40kor a leszállást ( ami, a felszállással ellentétes erőben kíván elmozdítani, de mégis élvezetes) követően megkönnyebbülve léptem ki a repülő ajtaján, s egy mély szippantással a levegőből vevém tudomásul, fizikai létem Finnországba való áthelyeződését. A levegő vétel után csupán egy mondat tudatosult bennem.  Bazeeeeee de hűvös van. Ejj ejj Johnny fiam te választottad, neked kellett, ha már itt vagy hozd ki belőle a legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal vettem át csomagjaimat (a csomagokat tároló platformról?) s vetettem bele magam Finnországi életembe.

Turku repülőteréről a menetrendszerinti buszjárattal sikeresen jutottam el a városi állomásra, aholispedig némi szén-hidrát és folyadékfelvétel után, megvettem a jegyem a legkorábban Rauma-ba induló buszra. Mint ez kiderült, a  jegy megvétele után kiderült, hogy van 2 percem elérni a buszt. A vegetatív idegrendszer csodájával, és az enzimek, hormonok erejével ( ugye tanárnő? ) mint puskagolyó lőttem ki az állomásról ( egy 30 kg-os poggyász, egy 17 kg-os hátitáska, és egy 10 kg-os kézipoggyásszal) ,éppen elérve a buszt. Ezután a sofőr segítőkészen pattant ki a járműbúl, felnyitotta a csomagtartót, s nagy örömömre beszórta a cuccaimat.
Elértem a buszt. Huh, szösszenetnyi szusszanás és már úton is voltam pontban 3 órakor Raumaba. Másfélórás busz út.Ez elég volt arra, hogy felfedezzem a finn countryside jellegzetességeit, mint például a hihettlen sok kis gazdaságot. Amerre csak jártam mindenhol, kis kis földterületek befogva földművelésre. És ezenkívül lehet valami olyan nemzeti összeesküvés, hogy az összes ilyen kis gazdaságban kell lennie, egy ugyanolyan színü, stílusu fészerszerűségnek. Jelen esetben kis piros épület, fehér körvönallal, s ugyanazzal a bordó tetővel. Nah mindegy. Ezenkívül, észrevehető, hogy ez az ország megtanulta, hogy használja, ki a természeti adottságait. De még igy is megvan az az érzet, hogy megvan az egyensúly az ember és a természet között. Nem úgy mint a sógoroknál (ausztriában), hogy még a 90 fokos lejtőn is naponta vágják a füvet, meg ehhez hasonlóak nem. Igenis megtalálható egy kis gaz az utak mellett. Igenis itt ott burjázik a növényzet, de rendben van. Szép, tiszta és természetes. Az utak szélesek , jól megépítettek. Nahde ez a post nem az ált. jellemzésre való, ugyhogy folyjunk tovább.
16:30 GMT+2 Finnország Rauma
Az előre megbeszéltek szerint, 2 kedves lány várt (Niina, Noora) az állomáson, akik ideiglenes idegenvezetőim lettek. Gyorsan körbefurikáztak a városban megmutogatva a fontosabb pontokat, boltokat és végül pedig eljuttattak a szállásra. Itt következett a nap első "csalódása", hogy nem az előre megbeszélt szállásra, vittek, hanem valahova máshova. (a másik szállás jelenleg átépítés alatt) Lakópark, társasház, 7. emelet. Kedves olvasó eme szavak hallatán ne gondolj semmi rosszra , mivel kellemesen csalódtam benne. S, nem az otthoni panel-re kell asszociálni. A lányok bemutattak az első szobatársamnak (Wayne), akiről később kiderült hogy ír. Eleinte nehezen értettem meg, a hihetetlen gyors beszéd, illetve az ír "akcentus" miatt, de mára ez a probléma már eltűnt. Tehát ott voltam. Megérkeztem. Épen egészségesen. Hiba nélkül. Nagy megkönnyebbüléssel pakoltam ki a cuccaimat. Még aznap este átmentünk a másik háztömbbe  asholispedig Wayne bemutatott, pár diáknak. Este megfáradtan dőltem le az ágyba. ( de azértse írom azt, hogy egyszerre egy szempillantás alatt elaludtam, csakazért, hogy nehogy túl idillikus legyen :D ) De ekkor már tudtam, hogy a másnap nagy meglepetéseket és kalandokat tartogat.

TO BE CONTINUED

 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.